Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Páros ujjú, nem kérődző emlősállat, amelyet húsáért és zsírjáért tartanak, ill. tenyésztenek; sertés. Hízó, hízott, kövér, sovány disznó; → makkos disznó; → varacskos disznó; a disznó nyúlja ←; a disznó fehérje ←; a disznó röfög, túr; búg, görög a disznó; disznót hizlal, tart, tenyészt; disznót hajt a vásárra; disznót makkoltat, őriz; disznót → meggyűrűz; disznót öl, vág; disznót → perzsel; disznóval kereskedik. Szóláshasonlat(ok): (népies) hallgat, mint (a) süket disznó a búzában: érzi, hogy ludas vmiben, s ezért nagyon csendben van, lapít; kövér, mint a disznó: <ember> visszataszító módon k.; úgy nekiesik vminek, mint éhes disznó a makknak: mohón hozzálát vmihez, főleg étel v. ital elfogyasztásához. □ Disznók hevernek meleg sárba túrva. (Juhász Gyula) A disznók röfögve loholnak, Himbálódzik, hasukra verődik a nőstények emlője, a hízókon reng a háj. (Nagy Lajos) || a. (ritka) Disznóhús. Vett két kiló disznót.
3. (játék) <A magyar kártyában> a legnagyobb értékű, a legerősebb lap; ász. Makk, piros, tök, zöld disznó; disznót emelt, húzott, hívott.
4. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) <Írás közben> a papírra ejtett tintafolt; poca, malac. Disznót ejtett a finom levélpapírra. □ Micsoda disznó az a papiroson, mi? (Vas Gereben)
5. (átvitt értelemben, rosszalló, gúnyos) <Kellemetlen, ellenszenves külső v. belső tulajdonságaival> visszatetszést, undort keltő ember. De nagy disznó vagy! Részeg disznó: a) undorító módon berúgott ember; b) iszákos, részegeskedő ember. □ Részeg disznó! Nem szégyelli magát, annyit ivott, hogy a lábán sem tud állni! (Kuncz Aladár) Vén disznó! Megint részegeskedtünk az éjszaka? (Krúdy Gyula) Nemcsak disznó, hanem gazember is. (Gelléri Andor Endre)
6. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben, durva) A testi v. erkölcsi tisztasággal nem törődő, rendetlen, illetlen, piszkos <személy>. Disznó alak, ember, kölyök, pasas. || a. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben) Trágár, sikamlós. Disznó vicceket mond.
7. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben, bizalmas) <Nyomósító, fokozó jelzőként:> nagyon nagy, igen nagy. Disznó meleg; disznó szerencséje ← van. □ Disznó forró idő! (Petőfi Sándor)
Szóláshasonlat(ok): részeg, mint a disznó: undorítóan r. Szólás(ok): disznója v. disznaja van: nagyon szerencsés; (régies) disznók elé szórja a gyöngyöt: méltatlanokra pazarol (szellemi) értékeket; (durva) nem őriztünk együtt disznót: a) hogy mersz engem letegezni?; b) semmi jogod ahhoz, hogy bizalmaskodj velem. Közmondás(ok): Éhes disznó makkal álmodik: mindenkit az foglalkoztat leginkább, amire vágyik.