Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

DÍSZÍTŐ melléknév és főnév
  • I. melléknév -n v. -en v. -leg [e, e] -bb
  • 1. Olyan, ami díszül (1–2) alkalmas, haszn. Díszítő motívum; díszítő művészet: dísztárgyakat alkotó, épületek díszítését (1–3) tervező és végző művészeti ág; iparművészet (pl. kerámia, ötvösség). A szobát díszítő virágok; a falat díszítő képek.
  • 2. Olyan <személy>, aki díszítéssel rendsz. hivatásszerűleg foglalkozik. A színpadot díszítő munkás. || a. Olyan <tevékenység>, amelynek feladata a díszítés. Díszítő ipar, munka, művelet.
  • II. főnév -t, -je [e]
  • 1. (film, színház) Színpadi díszítő, díszletező munkás. A díszítők gyorsan átrendezték a színpadot.
  • 2. (film, színház, régies) Színpadi díszletfestő, díszlettervező. □ A legjobb költő is, … nem tehet róla, ha némileg a színházi díszítő ecsetjével fest. (Arany János)
  • Szóösszetétel(ek): díszítőárkád; díszítőelem; díszítőírás; díszítőrajz.
  • díszítői; díszítős.