DÍSZÍTMÉNY főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. (kissé választékos) Vminek a díszítésére való v. arra haszn. tárgy, kellék v. valamely műalkotás ékítménye; díszítés. Faragott díszítmény; hímzett díszítmény; a falak festett díszítményei. □ Rózsaszín öltönye volt
fehér gyöngyvirág díszítménnyel. (Jókai Mór) Néha egy-egy allegoriája olyan, mint
valami csodálatos díszítmény gothikus templom külső falán. (Péterfy Jenő) || a. (művészettörténet, irodalomtudomány, gyak. rosszalló) Szerkezeti jelentőség nélküli, pusztán cifraságként alkalmzott díszítőelem. A barokk építészet szerkezeti vonalait elnyomja a sok díszítmény. □ Az alapszerkezet hibáit
a részekben semmi költői díszítmény
jóvá nem teheti. (Arany János)
- 2. (film, színház, régies) <Színpadi> díszlet; dekoráció. □ Az új ruhák, díszítmények másszor is használtatnak. (Vörösmarty Mihály)
- díszítményes.