Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Vminek ékesebbé, ünnepélyesebbé tételére való, vmit széppé v. szebbé tevő tárgy, dolog. Ruhájának egyedüli dísze egy piros szekfű. A vázát dísznek tették az asztalra. □ Állott egy magas diófa, | Diszeűl a Pál kertjének. (Arany János) Tömött arany díszét fejem fölé lehajtja A szelíd rekettye. (Tóth Árpád) || a. (átvitt értelemben, gyak. gúnyos) Olyan személy, dolog, aki, amely nem tulajdonképpeni hivatását tölti be, hanem inkább csak a látszat kedvéért van vhol. Csak dísznek van itt. Ne csak dísznek tartsátok, adjatok neki valami munkát is. || b. (átvitt értelemben) Kötelezettségekkel nem járó kitüntetés, megtiszteltetés. Hivatalát csak dísznek tekintette.
2. (művészettörténet) Díszítő elem, ékítmény; nem szerkezeti jelentőségű díszítés. A rokokó korbeli épületekben nagyon sok a dísz. □ Széklábat csináltam Soká könyörgtem, hagyják módosítnom. Engedjék, hogy véssek rá holmi díszt. (Madách Imre)
3. Ünnepélyesség, ünnepélyes szertartás, pompa. Katonai dísszel temették el.
4. Díszes, ünnepi öltözet; díszruha. Díszbe vágta magát. □ Az őrnagy Zalkovszky temetéséről jött és teljes díszben volt. (Herczeg Ferenc) || a. (átvitt értelemben) Helynek, helyiségnek, épületnek feldíszített, díszes állapota. A város május elsejére ünnepi díszbe öltözött.
5. Dicsőség, becsület. Díszére válik v. szolgál vmi. Ez a tanuló az iskola díszére válik. □ [Hajnóczynál] tisztább lelkű, nemzete díszéért inkább lángoló embert nem ismerek. (Kazinczy Ferenc) Nékem harc jutott csak, nem dicsőség, Nem ellenség, mely által esni is dísz. (Madách Imre)
6. (választékos) Vminek a dísze v. dísze-virága: vmely közösségnek legkiválóbb tagja(i). Az iskola dísze ez a kitűnő tanuló. □ Tomori! büszke vezér! mért hagytad el érseki széked; Nem halt volna hazánk dísze, virága veled. (Kisfaludy Károly) || a. (tréfás, gúnyos) Vmely közösségnek szégyenére váló tagja(i). No te ugyan dísze vagy a családodnak.