DIKICS főnév -et, -e [ë, e] (cipészipar)
Hosszában hajlott, éles hegyben végződő, a fogás helyén rendsz. posztóval v. bőrrel bevont kés, penge, melyet cipészek bőr vágására, kül. talp, sarok kikerekítésére használnak. □ [A csizmadia mester] elhányta a kezéből
árját, dikicsét. (Jókai Mór) A suszter haragra lobbant s a dikicse nyelével addig verte a fia fejét, míg az meghalt. (Nagy Lajos)