DIKCIÓZIK tárgyatlan ige -ok, -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon, (
választékos) dikcióz
- 1. (bizalmas, régies) Dikciót (1), kül. pohárköszöntőt mond, tart. Gyakran dikciózik. □ Fölkelt ülőhelyéből s
elkezde dictiózni. (Jókai Mór) Az Isten szereti magukat, édes leányaim, dikciózott az asztalnál a plébános úr. (Gárdonyi Géza)
- 2. (gúnyos, rosszalló) A dikció (2) modorában, stílusában beszél. □ Dikcióztak annyit
és oly szépen! | Fennmaradt a híre a megyében. (Kiss József)
- dikciózás; dikciózó.