DÍSZESEDIK [ë-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë] (rendsz. egyes szám 3. személyben) (
régies,
költői)
Díszessé v. díszesebbé válik, díszt nyer tőle.
Vkivel, vmivel díszesedik vki, vmi. □ Kívánom is, díszesedjen | Két nemes Ház véletek. (Csokonai Vitéz Mihály) Ha boldogúl szerelmem, akkor itt e puszta domb Fénylakommal díszesedjék. (Vörösmarty Mihály)