DÍSZELGÉS [ë] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
- 1. (ritka, rosszalló) A díszeleg (főként 2) igével kifejezett magatartás, állapot; pompázó hivalkodás, parádézás. Nevetséges volt új méltóságával való díszelgése. Csillogó egyenruhájával és kitüntetéseivel való díszelgése nagy hiúságra vall.
- 2. (katonaság) Katonaságnak v. más egyenruhás, rendsz. fegyveres alakulatnak díszszemlén való tisztelgő megjelenése, elvonulása.
- díszelgési.