DARVADOZIK tárgyatlan ige -ok, -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon darvadoz
- 1. (ritka, régies) <Daru> csapatba verődve álldogál és kurjongat. □ [A darvak] kora hajnalban s
alkonyatkor darvadoznak a lápon, a szigeten, s feltartott fejjel hol egy kiabál, hol valamennyi kiabál. (Eötvös Károly)
- 2. (átvitt értelemben, költői) <Személy> mélázva, búsongva gubbaszt. □ Elalvó mécses jeltelen síron, Így darvadozom életem felett. (Juhász Gyula) Ülök már a sutban, Lomhán darvadozva. (Tóth Árpád)
- 3. (tájszó) <Több személy> barátságosan beszélget. □ Amíg egymást látjuk
kár a világító olajat fogyasztani. Darvadozzunk. (Tömörkény István) Nem álmos vénségek darvadoztak itt az ereszet [= eresz] alatt, hanem kurucok káromkodtak. (Móra Ferenc)
- 4. (tájszó) <A munkában az időjárástól akadályozott dolgozó> lézeng, várakozva lebzsel.
- 5. (tájszó) <Ember, állat> egyenként jön, megy; szállingózik.
- darvadozás; darvadozó.