A magyar nyelv értelmező szótára

DÍJ főnév -at v. (ritka) -t, -ak, -a

• 1. Vmely szolgáltatásért, teljesítményért járó, megszabott pénzösszeg. → Bizományi díj; előfizetési díj; csomagolási, kézbesítési, szállítási díj; díjat beszed, befizet, elenged, lefizet, leró, megállapít. || a. Vmely alkalmilag végzett, főleg szellemi munkáért járó egyszeri fizetség; honorárium. → Fellépti díj; orvosi, ügyvédi díj. □ Vahot küldi lapját …, s hízelgőleg felszólít, … legyek lapjának rendes dolgozótársa, … díj mellett. (Arany János)
• 2. Vminek használatáért, igénybevételéért járó, megszabott pénzösszeg. Árammérő használati díja; gázóra díja.
• 3. Az a megszabott pénzösszeg, amelynek lefizetése vmire jogosít. → Belépti díj; felvételi díj; (sport) nevezési díj; részvételi, tagsági díj. □ Lett nagyszerű előadásunk, … felemelt belépti díjak mellett. (Jókai Mór) Átüzente a túlsó oldalról a gróf …, hogy mivel senki se fizette neki meg a halászati díjat, hát halászás nincs többé. (Gelléri Andor Endre)
• 4. Vmely kimagasló teljesítmény jutalmazására kitűzött, adott pénzösszeg v. értékes tárgy. Első díj; vmely díjra pályázik; díjat tűz ki. Elnyerte az első díjat. Kiosztották a munkaverseny díjait. A második díj egy ezüst serleg volt. Úszásban a harmadik díjat nyerte. □ Hímes övet, boglárt azok is mind nyernek, Kik az első díjra gondolni se mernek. (Arany János) || a. Az ilyen juttatás,intézmény jelleggel, mint rendszeresen kiosztásra kerülő jutalom, kitüntetés. Kossuth-díj: a Magyar Népköztársaság által 1948 óta a tudomány, művészet és termelés területén elért kiváló eredményekért adományozott, nagyobb összegű pénzjutalommal járó kitüntetés; Lenin-díj: ugyanilyen jellegű kitüntetés a Szovjetunióban; Nobel-díj: Nobel Alfréd svéd mérnök és feltaláló alapítványából évenként kiadott öt díj (fizikai, kémiai, orvosi, irodalmi és békedíj) egyike. Díjat alapít. Minden évben márc. 15-én osztják ki a Kossuth-díjakat. || b. Vmilyen díjat futnak: vmilyen díjért folyó lóverseny lezajlik.
• 5. Nyomra vezető, feljelentő, megtaláló jutalmazására kitűzött összeg; jutalomdíj. Díjat → tűz v. tűz ki (→ kitűz) vkire, vkinek a fejére. A szökött fegyenc fejére díjat tűztek ki. □ A kaputos emberek fejeire díj szabatik. (Jókai Mór)
• 6. (ritka, régies) Kegyelmi díj: kegydíj. □ Most itt vagyok, férjétől elvetett nő … Kegyelmi díjon tengve. (Vörösmarty Mihály) || a. (ritka) Vmely kiállott szenvedésért, elszenvedett bajért, kellemetlenségért, kárért, kárpótlásként fizetett összeg; fájdalomdíj. → Sérelmi díj. □ Három fogért három falu Lőn a díj. (Arany János)
• 7. (átvitt értelemben) Vmely szolgálat, jótett, szívesség viszonzása, jutalma. □ Illik az, igy bánni köszönet dijába? | No csak, jótétedért ne várj jót, hiába! (Arany János) Jóságtok díja meglesz. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || a. (átvitt értelemben, régies, költői) Megérdemelt sors, osztályrész. □ Halál ma egyőnknek [= egyikünknek] e szigeten dijjunk. (Arany János) || b. (átvitt értelemben) Büntetés, megtorlás. □ Aki az ellenfelét megölte, annak fejvétel volt a díja. (Jókai Mór) Árulónak halál a díja. (Mikszáth Kálmán)
• Szóösszetétel(ek): 1. díjbefizetés; díjelengedés; díjemelés; díjfelajánlás; díjfizetés; díjhátralék; díjjegyzék; díjkiszabás; díjkitűzés; díjlerovás; díjlevonás; díjlövészet; díjmegállapítás; díjmérséklés; díjnyugta; díjosztás; díjrészlet; díjtáblázat; díjtétel; díjugratás; díjvisszafizetés; díjvisszatérítés; 2. alapdíj; alkuszdíj; békedíj; belépődíj; csatornadíj; évdíj; fájdalomdíj; fuvardíj; gyógydíj; havidíj; jogdíj; jutalomdíj; kegydíj; kölcsöndíj; menetdíj; munkadíj; nagydíj; napidíj; nyugdíj; óradíj; ösztöndíj; pályadíj; postadíj; pótdíj; rádiódíj; segélydíj; szódíj; tagdíj; tandíj; tápdíj; tartásdíj; tiszteletdíj; válaszdíj; váltságdíj; vámdíj; vándordíj; vérdíj; versenydíj; vigaszdíj; viteldíj; vízdíj; vizsgadíj; zenedíj.
• díjacska.