DIKTUM-FAKTUM mondatszó és határozószó (
régies írva: dictum-factum is) (
régies,
bizalmas)
- I. mondatszó (közbevetett mondatként)
A dolog vége az, hogy
; úgy is lett. □ "Hát az angyalát is, vitéz Háry bácsit Egy sem látja? mindjárt parolát és pácsit." | Dictum-factum, a kis úrfik rendre jöttek, Vas markomba pompás parolát ütöttek. (Garay János) Dictum-factum, Földváry után a többi is egy véleményen volt. (Vas Gereben)
- II. határozószó Előkészület, meggondolás, teketória nélkül; sebtében. Ezt nem lehet csak úgy diktum-faktum megcsinálni.