DILETTÁNS [ë] melléknév és főnév (
régies írva: dilettans is) (rendsz.
rosszalló)
- I. melléknév (ritka) -ul
- 1. Olyan <személy>, aki bizonyos szellemi tevékenységek területén kül. az irodalomban, művészetben, tudományban a szükséges szaktudás híjával, rendsz. kellő tehetség nélkül és gyak. csak alkalomszerűen működik. Dilettáns festő, író, nyelvész, régész, szobrász. Kiváló hadvezér volt, de csak dilettáns politikus.
- 2. Ilyen személytől származó, rá jellemző. Dilettáns alkotás, festmény, munka, színdarab. □ Megvallom, hajlandóbb vagyok az egész dilettans munkát kéziratban hagyni. (Arany János) Mind az ex professo [= hivatásos], mind a dilettans kritika hallgatott. (Gyulai Pál)
- II. főnév -t, -ok, -a Dilettáns személy. □ Aki egészen
az eszmék világában él, sokkal érzékenyebb az ott ejtett minden
sérelem iránt, mint a dilettáns. (Ambrus Zoltán)
- dilettánskodik.