Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (régies, irodalmi nyelvben, újabban főleg bizalmas) Szónoklat, szónoki beszéd. □ Felszólítottak, hogy menjünk át az öreget megköszönteni Elmondtam a dictiót. (Tompa Mihály) Elmondta a dikciót Kíméletes, jóakaró figyelemmel hallgatta a ház, sőt meg is éljenezte a végén. (Mikszáth Kálmán)
2. (gúnyos, rosszalló) Ünnepélyeskedő, üres szólamokból álló szónoklat. Volt a gyűlésen dikció elég, de semmit nem határoztak.
3. (irodalomtudomány) <Irodalmi művekben> az előadásnak a stílusban és a belső ritmusban megnyilvánuló módja. Költői dikció. □ A szenvedély e tragédia dictióját nem szakítja foszlányokra. (Péterfy Jenő) Hősies [erőfeszítés] megküzdeni egy ébredező nyelven a görög ritmus és klasszikus dikció tömörségével és gazdagságával. (Babits Mihály)
4. (film, színház) <Szóbeli előadó művészetben> a szöveg előadásmódja, szövegmondás. A színésznek jó dikciója van.