Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

DICSTELEN [e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
  • 1. Vkire, vmire gyalázatot, szégyent hozó, szégyenletes, kudarccal járó <dolog, tett, vállalkozás>. Dicstelen élet, szerep; dicstelen véget ér.
  • 2. (ritka, irodalmi nyelvben) Dicsőség, dicséretre méltó eredmény nélkül való <cselekedet>. □ Mit én nem egészen dicstelenűl kezdék, Folytasd te, barátom, teljes dicsőséggel! (Petőfi Sándor)
  • dicstelenség.