DICSEKEDIK [e-ë] tárgyatlan ige (jelentő mód jelenben
ritka) -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë] dicsekszik [e]
- 1. (gyak. rosszalló) Dicsekedik vkivel, vmivel: a maga v. a vele kapcsolatos személy(ek) külső v. belső, vélt v. valóságos értékeiről, érdemeiről úgy beszél, hogy azzal elismerést, megbecsülést v. tetszést szerezzen magának. Nagyon szeret dicsekedni. Gyakran dicsekedett származásával és vagyonával. □ Jó tanuló volt, tanárai dicsekedtek vele. (Jókai Mór) || a. (rosszalló) Nem dicsekszik vmivel: a szégyentől félve szeretne eltitkolni vmit. □ Jaj, biz én nem igen dicsekszem nevemmel. (Arany János) Ne dicsekedjen az ember a szennyesével
(Móricz Zsigmond)
- 2. (Nem) dicsekedhetik vmivel: (nincs) van vmely szellemi v. anyagi értéke, képessége, tulajdona. Bútorral nem nagyon dicsekedhetünk. Nem mindenki dicsekedhetik ilyen fizetéssel. Sok jó tulajdonsággal dicsekedhetik. □ Meglehet, hogy a lelkem nemes,
de más nemességgel nem dicsekedhetem. (Csiky Gergely)
- Igekötős igék: eldicsekedik.
- dicsekedő.