Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (irodalmi nyelvben, régies) Hódoló tisztelettel, magasztalva emlegetett <elhunyt kiváló személy, nagy ember>. □ Nyisd meg dicsőült szent királyid Templomait, s leborulva áldozz. (Berzsenyi Dániel) Tudtam, hogy dicsőült Szalaynk nyomába kell lépnem. (Arany János) || a. (vallásügy) Dicsőült lelkek: <a keresztény vallás felfogása szerint> az üdvözülteknek a mennyországban tartózkodó lelkei. || b. (vallásügy) Megboldogult, elhunyt. □ Az én szívem megtelik szomorú emlékezettel szerelmes halottaimról Ott a hold felett, dicsőült anyám! ott vagy te; egyetlen leányodat itthagytad. (Kármán József)
2. (irodalmi nyelvben) A dicsőség, boldogság örömétől sugárzó, esetleg dicsfénytől körülvett <arc, tekintet>. Dicsőült arccal tekintett fel a képre.
II. főnév -et, -je [e, e] (ritka, irodalmi nyelvben, régies) Üdvözült személy. □ Az isteneknek tetszik az, ha mentül több sebbel megrakva érkeznek oda a dicsőültek. (Jókai Mór)