Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

DICSEKEDIK [e-ë] tárgyatlan ige (jelentő mód jelenben ritka) -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë] dicsekszik [e]
  • 1. (gyak. rosszalló) Dicsekedik vkivel, vmivel: a maga v. a vele kapcsolatos személy(ek) külső v. belső, vélt v. valóságos értékeiről, érdemeiről úgy beszél, hogy azzal elismerést, megbecsülést v. tetszést szerezzen magának. Nagyon szeret dicsekedni. Gyakran dicsekedett származásával és vagyonával. □ Jó tanuló volt, tanárai dicsekedtek vele. (Jókai Mór) || a. (rosszalló) Nem dicsekszik vmivel: a szégyentől félve szeretne eltitkolni vmit. □ Jaj, biz én nem igen dicsekszem nevemmel. (Arany János) Ne dicsekedjen az ember a szennyesével … (Móricz Zsigmond)
  • 2. (Nem) dicsekedhetik vmivel: (nincs) van vmely szellemi v. anyagi értéke, képessége, tulajdona. Bútorral nem nagyon dicsekedhetünk. Nem mindenki dicsekedhetik ilyen fizetéssel. Sok jó tulajdonsággal dicsekedhetik. □ Meglehet, hogy a lelkem nemes, … de más nemességgel nem dicsekedhetem. (Csiky Gergely)
  • Igekötős igék: eldicsekedik.
  • dicsekedő.