DICSEKEDÉS főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
A dicsekedik, dicsekszik igével kifejezett cselekvés, megnyilvánulás; dicsekvés.
Alaptalan, gyerekes, öntelt dicsekedés. A dicsekedés ellenszenves, nevetséges dolog. Unom már hallgatni ezt a sok dicsekedést. □ Nagyon belejöttünk a hazafiúi dicsekedésbe. (Jókai Mór) || a. Dicsekedő szándék.
Dicsekedés nélkül mondva; nem dicsekedésből mondom. || b. Az, amit a dicsekedő személy mond; dicsekvő szavak.
Torkig vagyok folytonos dicsekedésével. □ E sikert nem támogatta semmi reklám, dicsekedés. (Jókai Mór)