Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (választékos) Olyan <személy, közösség>, aki, amely nagy tettével v. nemes, gyak. hősies magatartásával rendkívüli tiszteletet és megbecsülést érdemelt ki; dicsőséges. Dicső hőseink, vértanúink; dicső hadseregünk győzelmei. □ Oh dicső nemzet! Te ki hajdanában | A vitéz korban egekig ragyogtál, A világosság kiderűlt korában Éjbe maradnál? (Fazekas Mihály) A dicső nép, mely tanult izzadni, S izzadás közt hősi bért aratni, Névben él csak; többé nincs jelen. (Kölcsey Ferenc) [Napóleonra.] Nem te magad győztél, hanem a kor lelke szabadság, Melynek zászlóit hordta dicső sereged. (Berzsenyi Dániel) || a. (választékos) Olyan <cselekedet, magatartás>, amely vkinek dicsőséget, elismerést, hírnevet szerez v. szerzett. Dicső önfeláldozás, tett. □ Földön jut dicső és hosszú élet néki. (Arany János) || b. (választékos) Nagy hírű, magasztos. Dicső emlékezetű nagy tanítónk. □ Dicső neve költő fiadnak, Anyám, soká, örökkön él. (Petőfi Sándor) Dicső híre-neve fenmaradt örökre. (Arany János) || c. (gúnyos) Hitvány, szégyenteljes. Mondhatom dicső dolog, amit tettél!