Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (irodalmi nyelvben) Dicséretet érdemlő, elismerésre méltó; jeles, kiváló. Dicséretes buzgalom, viselkedés. □ Az én szokásom a, hogy tíz órakor lefekszem Ezt a dicséretes szokást mind télben, mind nyárban megtartom. (Mikes Kelemen) Dicséretes, barátom, önbizalmad. (Madách Imre) || a. (régies, költői) Dicsőséges, dicső. □ A győző seregek fejedelme, dicséretes Árpád (Vörösmarty Mihály)
2. (iskolai, régies) Olyan <osztályzat>, amely az egyik legjobb (egyetemen, főiskolán a kitűnőnél gyengébb, a jónál jobb) értékelést jelenti. Dicséretes osztályzatot kapott.
II. főnév -t v. (csak a 1. jelentésben, ritka) -et [e], -ek, -e [ë, e] (régies)
1. (csak egyes számban) (régies) Dicsérendő, dicséretre méltó dolog, ill. elismerő jó vélemény. Nem sok dicséretest mondhatni róla. □ Az egész családról csak dicséretest mondhatok. (Tolnai Lajos)
2. (iskolai) Dicséretes (I. 2) osztályzat. Dicséretest kapott. □ Letévén az ügyvédi vizsgálatot, kitűnő helyett csak dicséretest kapott. (Vas Gereben)