DIALEKTUS [ë] főnév -t, -ok, -a (
régies írva: dialectus is) (
választékos)
Nyelvjárás, tájszólás.
Őrségi, ormánsági, palóc dialektus. Dialektusban beszél. □ Mióta a németek elmentek, ez a kis számú osztrák intelligencia a maga kedves bécsi dialektusával
képviselte a germán szellemet. (Kuncz Aladár) Az iskolában a mi nyelvünket tanulták meg a más dialektust beszélők. (Móricz Zsigmond)