DIADALITTAS [l-i] melléknév -an (
választékos)
A kivívott diadaltól (12) v. abban a hiedelemben, hogy győzött boldog, mámoros.
A diadalittas sereget nem lehetett feltartóztatni. Diadalittasan hagyta el a küzdőteret. Diadalittasan beszélte el legfrissebb kalandját. □ A diadalittas törökök egész a sáncaikig üldözték elleneiket. (Jókai Mór) Beksics diadalittasan szólítá meg önmagát: Guszti, ez a te érdemed! (Mikszáth Kálmán)