Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
DICSŐSÉG főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
Általában vminek dicső (12) volta.
1. Vmely kiváló tett, teljesítmény, kimagasló érdem erkölcsi eredményeként keletkezett fényes hírnév, köztisztelet. A dicsőség visszfénye ←; fejébe → száll a dicsőség; a dicsőség szárnyaira ← emel v. kap v. vesz vkit; → lehanyatlik vkinek a dicsősége; dicsősége elhalványult, letűnt; (bizalmas, tréfás) elég volt a dicsőségből v. megunta a dicsőséget: elege van valamiből, megunt vmely kellemetlen állapotot, helyzetet, munkát; a régi dicsőségből él; dicsőségének bealkonyult; (bizalmas, tréfás) vége a dicsőségnek: vége van vmely kellemes v. kívánatos állapotnak. Győzelmével nagy dicsőséget aratott. Nagy dicsőség ránk nézve, hogy megnyertük a versenyt. A munka nálunk becsület és dicsőség (dolga). □ Szerze magának hírt, földi dicsőséget. (Arany János) Spanyolországban dicsőséget s csengő tallérokat arat. (Jókai Mór) Az isteni nektár nem hoz olyan kéjes mámort, mint a dicsőség bájitala. (Mikszáth Kálmán) || a. Nagyfokú megbecsülés, tisztelet, hódolat. Dicsőség hős katonáinknak! □ Nem halászom el a dicsőséget előled, vitéz honvéd! (Móra Ferenc) || b. (vallásügy) A legnagyobb fokú vallásos tisztelet, hódolat; imádat, magasztalás. Isten dicsőségére állította, emelte, építette : <régi vallásos létesítményeken olvasható felirat>. Istennek és szentjeinek dicsőségére. □ Dicsőség a magasban istenünknek. (Madách Imre)
2. (irodalmi nyelvben) <Vmely közösség, kül. nemzet életében> fényes, dicső, nagyszerű korszak és a vele kapcs. hősi erény, vitézség, erkölcsi v. hatalmi nagyság. □ Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban? (Vörösmarty Mihály) Beszéle római régi dicsőségről. (Arany János)
3. (ritka) Vminek nagy nevezetessége, híressége, sokat dicsért, büszkén számon tartott értéke; büszkesége. A képtárnak Raffael egyik festménye volt a dicsősége.
4. (népies, tréfás) (Azt) a dicsőségét (neki): <enyhe v. tréfás káromkodás, szidalom:> a mindenségit!, a nemjóját!, a teremtésit! □ Azt a dicsőségét! Hisz ez Marci bácsi. (Mikszáth Kálmán)