DICSŐÍT tárgyas ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e] (
választékos)
<Kiváló, jelentős tetteiért, kimagasló érdemeiért, nagyszerű tulajdonságaiért> elragadtatott hangon dicsér vkit, vmit: magasztal.
A táj szépségét dicsőíti. Berzsenyi egyik ódájában Széchenyi Istvánt dicsőíti. □ Isten!
| Téged dicsőít a Zenith és Nadír. (Berzsenyi Dániel) [A] szerző, maga is székely, e kicsiny, de vitéz hegyi nép tetteit akarja dicsőíteni. (Arany János)
- Igekötős igék: feldicsőít; megdicsőít.
- dicsőített; dicsőítő; dicsőíttet.