DIADALORDÍTÁS [l-o] főnév
Vmely győzelmet, diadalt fogadó, üdvözlő v. kísérő ujjongó ordítás. A győztes ostromló sereg diadalordítása. A nézők tízezrei diadalordításban törtek ki. □ A diadalordítás egyszerre halálkiáltássá válik. (Jókai Mór) Kitűzi a zászlót. Lenn a török had viharos diadalordítása üdvözli. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Vmely örvendetes v. mulatságos eseményt fogadó v. kísérő ordítás mint tetszésnyilvánítás. □ Vilit az osztályban diadalordítás fogadta. Ez nemcsak önérzetes viselkedésének szólt, hanem főképp annak, hogy lenyíratkozott. (Kosztolányi Dezső)