Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Iskolába, kül. középiskolába járó tanuló, főleg fiú. Kosztos, középiskolás diák; jeles rendű diák; vidéki diák. Mennek a diákok az iskolába. □ A diákok arról tárgyaltak, hogy Vili ismét rekordot javított. (Kosztolányi Dezső) Laci bátyám olyan volt, mint egy vakációzó diák. (Móricz Zsigmond) || a. (népies) Főiskolai v. egyetemi hallgató. → Garabonciás diák. □ Vénebb diákok nem füllentnek. (Arany János) Az a nyurga, méla, | Szelíd diák, Reviczky, itt merengett (Juhász Gyula)
2. (tájszó) Legátus (1).
3. (népies, elavult) <Iskolázatlan emberek szóhasználatában:> írásbeli munkával v. tanítással foglalkozó fiatalabb ember, aki latinul tanult. □ Diáknak nevezték hajdan falun mindazokat, kik diákul tudtak, vagy tanítottak. (Vas Gereben)
4. (régies) Íródeák. □ A furfangos diák itt szörnyet prüsszente rá. (Garay János) Diák, írj magyar éneket, | Diák, a Földön Dante is élt. (Ady Endre)
5. (régies) A latin nyelv. □ Úgy beszélte a diákot, hogy akármelyik táblabíró se jobban. (Jókai Mór)
II. melléknév diákul.
1. Diákhoz (I. 1) tartozó. Diák vasúti igazolvány.
2. Diák(ok)ra jellemző, vele (velük) kapcs. Diák megélhetési gondok.
3. Olyan <egyesülés, csoport>, amelynek tagjai diákok. Diák kamarazenekar.