DESTRUKTÍV [ë v. e] melléknév -en, -ebb [e, e] v. -an, -abb (
választékos)
- 1. A destrukció szellemétől vezetett, destrukciót végző <személy>. Nagyon destruktív ember.
- 2. Ilyen emberre jellemző, tőle származó; destruáló hatású; bomlasztó, züllesztő, romboló. Destruktív eszmék, kritika, magatartás. Destruktív módon befolyásolta a közönséget. □ Már kora ifjúságában destruktív hajlamokat árult el. (Nagy Lajos)