DEROGÁL [ë] tárgyatlan ige -t, -jon (csak egyes szám 3. személyben) (
bizalmas)
Derogál vkinek vmi: vki méltóságán alulinak tart vmit.
Derogál neki velem jönni. Derogált neki a mosóteknő mellé állni. □ Én nem vegyülhetek el mindenféle emberek közé, azt csak belátja. Az nekem derogál. (Mikszáth Kálmán) A főkapitánynak derogált
, hogy ő menjen le túsznak a betyárért. (Móricz Zsigmond)