Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

DEROGÁL
DÉRREL-DÚRRAL
DERŰ
DERÜL
DERŰLÁTÁS
DERŰLÁTÓ
DERÜLÉS
DERÜLT
DERÜLTSÉG
DERŰRE-BORÚRA
DERŰS
DERVIS
DESPERÁT
DESPOTA
DESPOTIKUS
DESPOTIZMUS
DESTRUÁL
DESTRUKCIÓ
DESTRUKTÍV
DESZ

DERÜLT [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
  • 1. Felhőtlen, tiszta. Derült ég, éjszaka, idő, nap. □ Az egész úton derült egünk volt. (Jókai Mór)
  • 2. (átvitt értelemben, választékos) Derűs (2). Derült arc, kedély, lélek. □ Mutatsz-e víg, derűlt ábrázatot, Hogy felvidúljak …? (Vörösmarty Mihály) Derült volt …, a szája mindig mosolygott egy kicsit. (Móricz Zsigmond)
  • Szólás(ok): ld. ég.