Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

DERENGŐ [e-e v. e-ë] melléknév
  • 1. Derengeni (2), világosodni kezdő. Derengő fény; derengő világosság. □ A hajnal derengő fényénél három hullát láttak maguk előtt. (Jókai Mór) A derengő világosságban mindenki kezdte felismerni egymást. (Móricz Zsigmond)
  • 2. A sötétből, a homályból halványan előtűnő, kivilágló. A félhomályban, a ködben derengő hegyek. □ Alkonyég felhőjén … túl derengő csillagok. (Juhász Gyula) Messze kétfelé ágazó derengő lépcsőket látott, faburkolatos termeket, fogadószobákat. (Kosztolányi Dezső)
  • 3. (átvitt értelemben, választékos) Olyan, ami az emlékezetbe kezd visszatérni, v. vki számára kezd érthetővé válni. A már-már derengő összefüggést megint elvesztette.