DEPUTÁCIÓ [ë v. e] főnév -t, -ja, (
régies írva: deputatio is) (
választékos, gyak.
bizalmas)
Alkalmi, s közvetlenül vmely közösség, nem hivatalos szerv által összeállított küldöttség, követség.
Deputációt küld, meneszt vhová, vkihez. □ A Fabriczius-ház előtt egész deputatio várta az érkezőket. (Jókai Mór) Kimondatott a közakarat, hogy deputáció menjen a miniszterhez. (Tolnai Lajos) || a. (
bizalmas,
tréfás)
Deputációt küldjek érted?: gyere már, ne kéresd magad annyit. || b. (
tréfás) Magánügyben üzenetet közvetítő személyek együttese. □ Délelőtt deputáció jött érte Piroskától. Három gyerek, s erővel cipelték el. (Móricz Zsigmond)