Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Derült, hideg éjszakákon a fagypont alá lehűlt talajra, ill. talaj menti tárgyakra> finom jégkristályok alakjában lecsapódó pára. Dér esik. → Megüti a dér. Az éjjel dér volt. Megcsípte a dér szilvát, a szőlőt. Már vörösek a levelek, megcsípte őket a dér. □ Őszbe csavarodott a természet feje, Dérré vált a harmat, hull a fák levele. (Arany János) A puskások a dértől fehér köveken frissen porozott csöveket tartottak. (Gárdonyi Géza) Késő őszre járt, cinkék, derek, hideg napsugarak laktak a fehér nyírfákon. (Krúdy Gyula)
2. (átvitt értelemben, költői) Őszülő haj, ill. ennek szürkés színe. → Megüti a dér a fejét, a haját. □ De íme sötét hajam őszbe vegyűl már, A tél dere már megüté fejemet. (Petőfi Sándor) Hajunk közt az első Könnyű, finom dérrel, Fordulni a szép nők után Megriadó vérrel (Tóth Árpád)