Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan, amelyen dér van; dérrel lepett <tárgy, táj>. Deres fák; deres mező. Deres már a határ. □ Deres a börtön ajtaja, Dúdol el a szél alatta. (népköltés) Szőke a mező is, mintha deres lenne. (Arany János) || a. (ritka, költői) Olyan <időszak>, amikor gyakran van dér (1). □ Annyi nyár mult, annyi sok deres tél (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben, választékos) Őszülni kezdő, őszülő, őszes <haj(zat), szőrzet>. Deres haj, bajusz, szakáll; deresbe vegyülő haj; deres fejjel ilyet tenni! □ Haja már egész deres, de szemei fiatalosak. (Mikszáth Kálmán) Egy-egy deres szál csillog már a hajban. (Tóth Árpád)
3. (átvitt értelemben, népies) Olyan <ló, ritk. marha>, amelynek a sötét szőrébe sűrűn vegyülnek fehér szőrszálak. Pompás deres lovon ült. □ Ekkor barna deres paripán, hűs csillagi fénynél | A Hajnal szép gyermeke jött. (Vörösmarty Mihály)
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (népies) Deres (3) ló. Befogja a derest. □ A gyors Kelde Etét mikoron szemlélte rohanni feléje, Szembe nem állt vele, jó deresén szaladásnak eredvén. (Vörösmarty Mihály)
2. (történettudomány) Alacsony, széles pad, amelyre a jobbágykorszakban a botbüntetésre ítélt személyt ráfektették v. rákötözték, és megbotozták. Deresre → húz vkit; deresre fektet vkit; → megfekszi a derest. □ Deresre huzzák a gazembert, Bünét botokkal róni le. (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben, történettudomány) Az így kimért v. elszenvedett botbüntetés. A jobbágy leggyakoribb büntetése a deres volt. □ Egyszer a vastól, egyszer a derestől mentett meg. (Vas Gereben)