Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév Olyan, aki, ami delel (13). A delelő gulya; a delelő nap; a delelő utas. □ A delelő napot nem fogja megérni. (Vörösmarty Mihály) || a. (átvitt értelemben, költői) Tetőpontján legteljesebb kibontakozásában levő. □ Hideg nekem a delelő nyár is. (Arany János)
II. főnév -t, -je [e]
1. Déli pihenő. Az utasok delelőre megálltak egy forrás mellett. A gulya delelőt tart. □ [Az újságot] a delelőn a falusi atyafiak bámultára földre heveredve olvassa. (Vas Gereben)
2. Az a hely, ahol vmi delel (13). A nap delelőn áll; az állatokat a delelőre tereli. □ Öklelőzzünk, mint a delelőn a szarvasmarha. (Vas Gereben)
3. (átvitt értelemben, választékos) <Vkinek pályáján, pályafutásában stb.> az a szakasz, amelyben a leghatásosabban, a legtöbb sikerrel működik. Elérte pályája delelőjét; túljutott pályája delelőjén.