Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

DÉLUTÁN
DÉLUTÁNI
DÉLUTÁNOS
DÉLVIDÉK
DÉLVIDÉKI
DEMAGÓG
DEMAGÓGIA
DEMARKÁCIÓS
DEMILITARIZÁL
DEMILITARIZÁLÁS
DEMIZSON
DEMOBILIZÁL
DEMOKRÁCIA
DEMOKRÁCIAELLENES
DEMOKRATA
DEMOKRATIKUS
DEMOKRATIZÁL
DEMOKRATIZÁLÓDIK
DEMOKRATIZMUS
DÉMON

DERCÉS [e] melléknév -en, -ebb [e, e] (tájszó)
  • 1. Dercével kevert, szitálatlan v. durván szitált, korpás <liszt> v. ebből készült <étel>. Dercés gombóc, dercés kenyér. □ A liszt nagyon dercés volt: "ennek állj neki és szitáld még keresztül!" (Jókai Mór)
  • 2. Derce tartására haszn. <eszköz>. Dercés zsák. □ Vencel megvárta …, míg a nagy dercés láda nyikorgását hallja, s csak akkor nyúlt a rejtelmes tartalmú palack után. (Jókai Mór)
  • 3. (ritka) Kissé rekedtes, fátyolozott, nem tisztán csengő, de erős <emberi beszédhang>. □ Felséges királyasszony, – szólalt meg latinul, s dercés reggeli hangon. (Gárdonyi Géza)
  • 4. (tájszó, kissé rosszalló) Kissé bántó, kellemetlenül ható <megnyilatkozási mód>; érdes. Dercés beszédmodor.
  • dercésség.