Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Karcsú, magas, arányos, csinos termetű, ruganyos mozgású <fiatal személy>; daliás, délceg. Deli ifjú legény, leány, hölgy, vitéz. □ Én deli férjet adok, Kit szíved is áldva elégleni fog. (Kisfaludy Károly) [Lendvay] a legdélcegebb hős, a legdelibb szerető színpadon. (Vörösmarty Mihály) Holnap ifjabbat látsz majd, Erősebbet, szebbet, delibbet. (Ady Endre) || a. Ilyen személyre jellemző, hozzá illő, nyalka, csinos. Deli arc, öltözet, termet. □ Deli karcsú derekában a salló [= sarló] | nem teve kárt. (Arany János) Tetszett neki a szép deli termet. (Tolnai Lajos) || b. Kecses könnyedséggel, büszke testtartással, tűzzel lejtett <tánc>. □ Magyar és lengyel deli táncra lendül. (Arany János) Ifjak, leányok deli táncra perdültek. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka) Pompás, remek; ragyogó. □ Deli kincsét [= Isten kardját] függeszti szegére. (Arany János) || a. (ritka, régies) Neves, híres, díszes, kiváló. □ Az öreg úrnak van egy tamburája, S múlatja magát vele négy fala közt. | Nem figyel arra deli hallgatóság (Arany János)
II. főnév -t, -je [e] (elavult) Délceg, daliás ifjú; nyalka (öltözetű) vitéz katona; dalia. □ Három delinek zászlója hajolt meg a kis tündér előtt. (Vörösmarty Mihály) || a. (történettudomány) <A hódoltság korában> török katona. □ Harmadnapra egy fiatal deli érkezett oda. (Gárdonyi Géza)