Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

DELEL [e-e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë]
  • 1. <Legelőre kihajtott jószág> déli pihenőt tart. A gulya, a ménes delel. □ Válunál az ökrök szomjasan delelnek. (Arany János)
  • 2. (régies) <Utas> útját megszakítva, nagy melegben, rendsz. déltájban pihenőt tart. □ Nagyon éget a nap: szálljunk le, deleljünk. (Arany János) Békóba tettem a lovamat, … s leültem a mohos kőre delelni. (Jókai Mór)
  • 3. (csillagászat) <Égitest látszólagos napi mozgása folyamán> éppen áthalad a délkörön (1). A hold delel. || a. <A Nap> eléri látszólagos pályájának legmagasabb pontját. Éppen most delel a nap. □ Fölségben delel a nap. (Vörösmarty Mihály)
  • Igekötős igék: megdelel.
  • delelés; delelget; deleltet.