DELÍRIUM [ë v. e] főnév -ot, -a (csak egyes számban) (
orvostudomány,
választékos)
Az öntudatnak érzéki csalódásokkal és más kóros tünetekkel járó mélyebb, múló zavara.
A delírium tünetei; delíriumban beszél; delíriumban van. □ Napokon át delíriumban járt-kelt. Karácsonyeste óta nem húnyta be a szemét. (Kuncz Aladár) Egész nap nem tért magához: delíriumban volt, forrósága volt, hányt, szenvedett. (Móricz Zsigmond)