DELIKVENS [e-e v. ë-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (
régies írva: deliquens is), delinkvens [ë-ë] (
régies írva: delinquens is)
- 1. (régies) Bűnös, tettes, vádlott. □ Lovagoljon valaki oda a pandurokhoz, s mondja nekik, hogy a deliquens egyenesen ide hozzák. (Eötvös József) Itt nem vagyunk "pajtás", hanem bíró és delinquens. (Jókai Mór) || a. (bizalmas, tréfás) Az a személy (főleg gyermek), aki vmi rosszat követett el, bajt csinált. Alaposan megszidták a delikvenst.
- 2. (bizalmas, tréfás) Olyan személy, akire vmely kellemetlen, kényelmetlen v. kínos dolog, esemény vár. Lássuk, hogy mit tud a következő delikvens.