DEKLAMÁL [ë] ige -t, -jon (
választékos, gyak.
rosszalló)
tárgyas <Beszédet, verset, elbeszélést> nagy pátosszal, túlzott taglejtésekkel kísérve folyamatosan előad; szaval.
Ezt a verset nem deklamálni kell, hanem közvetlen hangon előadni. □ Naphosszant deklamál mindenféle bolond verset. (Jókai Mór) || a. (tárgy nélkül) (
választékos,
rosszalló)
Nem jó előadó, nagyon deklamál. Ne deklamálj úgy! □ Könnyű akárkinek is deklamálni, prédikálni, de orvosság kell a betegnek, flastrom a sebnek. (Zrínyi Miklós) || b. tárgyas (
régies) Hatást keltő v. hatásos módon előad. □ A finom estélyeken poeták deklamálták novelláikat. (Jókai Mór) Mintha egy történetet deklamálna, Kálnayné felé fordult. (Tolnai Lajos)
- deklamálás; deklamáló; deklamált; deklamáltat.