Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (választékos) <Szellemi, erkölcsi értelemben:> hanyatló, süllyedő; beteges, bomló, ernyedt. Dekadens egyéniség, kor. □ Egy hegedűs Dekadens és szőke fejére A hölgyek gyúlt mosolyt dobálnak. (Tóth Árpád) Megismertük a századvég dekadens vágyakozását, mely az újra, soha nem ismertre szomjazott. (Babits Mihály)
2. (irodalomtudomány, művészettörténet) A dekadencia (2) irányzatához tartozó, azt követő <író, művész>. Dekadens festő. □ Megmaradt a gyermekemlékeit csengető dekadens poéta szerepében. (Babits Mihály) || a. Ilyen író(k)tól v. művész(ek)től származó, rá(juk) jellemző <művészeti alkotás v. szellemi, erkölcsi jelenség>. Dekadens irodalom, művészet, vers, zene; dekadens magatartás, pesszimizmus.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] (irodalomtudomány, művészettörténet) Dekadens (2) író, művész. A századvégi francia dekadensek és szimbolisták. □ Petőfi forradalmiságában semmi sincs a dekadensek forradalmiságából. (Babits Mihály)