DE [1] [ë] határozószó (indulatszó-szerűen, fokozó)
<Főleg melléknév és határozószó előtt, ritkábban ige, kivételesen főnév előtt; leggyakrabban szubjektív értékelést tartalmazó mondatnak fokozó és érzelmileg színező szavaként; rendsz. erős hangsúllyal. Gyakran az ah, ej, ejnye, hej, hű, jaj, ó, tyű indulatszóval, istenem! felkiáltással fordul elő, s ilyenkor hangsúlytalanul is haszn:> mily(en)!, mily(en) nagyon!, mennyire!
- 1. <Főleg nagyságot, mennyiséget, vminek nagy fokát jelentő szavak, kifejezések előtt, rendsz. a csodálkozó, meglepetéssel járó fokozás kifejezésére:> mily(en) nagyon, mennyire, mily(en). De sok pénz! Jaj, de nagy hegy! Hű, de sokan vannak! □ Az öreg utcáról de nagy sírás hallik. (Tolnai Lajos) Aj de nagysatyakú embör baktat erre! (Gárdonyi Géza) Hüj, de öreg lettél
Hova letek a fogaid? (Móricz Zsigmond) De sokat sírtam, de jogtalanúl, | de rengeteget, de oktalanúl! (Szabó Lőrinc) || a. <Ige előtt; rendsz. csodálkozás, meglepetés kifejezésében:> hogyan, milyen nagyon, mennyire, de nagyon; hogy. De megnőttél! □ Bezzeg volt öröm, összetorlódott a sok nyájas szó. De megemberesedtél! (Mikszáth Kálmán)
- 2. <Érzelmet v. érzelmileg színezett állítást, értékelést jelentő mondatokban, főleg fokozó szóként, néha-néha a csodálkozás árnyalatával, melléknév v. melléknévi eredetű határozó előtt:> milyen, milyen nagyon, mennyire, de nagyon. 21 <Tetszést, elismerést, örömet, elragadtatást jelentő kifejezésekben.> De jó itt! □ De szépen szól az ezered bandája. (népköltés) De szép egy teremtés volt aki árgyilussa van! (Tolnai Lajos) 22 <Fájdalom, szomorúság, lehangoltság, bánat, panasz, sajnálkozás kifejezésében.> □ Jaj de nehéz tőled, rózsám, megválni! (népköltés) De kevesen vannak, kik ezt a nemzetet ismerik. (Vas Gereben) Hej, de másformán volt ez régente. (Tömörkény István) 23 <Félelem, ijedtség, borzongás kifejezésében.> De szörnyű ez az ember! □ Közel lépett a ravatalhoz s megfogta a kezet. Brr! de hideg volt. (Mikszáth Kálmán) 24 <Bosszúság, harag kifejezésében.> Ej, de sokat fecsegsz már! 25 <Korholás, feddés, rosszallás kifejezésében.> De csúnyán beszélsz! De rossz vagy! De sokáig elmaradtál! □ Kocsmárosné! ejnye, ejnye, De kicsiny a kend üvege! (népköltés) No markolja meg kend azt a kis vasat, ne féljen tőle
! ejnye, de gyáva szent! (Móricz Zsigmond) 26 <Undorodás, utálat kifejezésében.> Piha, de büdös! || a. <Ige előtt; hasonlóan színezett mondatban:> hogyan, milyen nagyon, mennyire, de nagyon; hogy. a1 <Tetszés, elismerés, öröm, elragadtatás kifejezésében.> De élveztem ezt a hangversenyt! a2 <Fájdalom, szomorúság, lehangoltság, bánat, panasz, sajnálkozás kifejezésében.> □ De sajnálom, hogy már más leányt néztek ki neki, azt mondanám, hogy várja meg, míg az enyim megnő. (Jókai Mór) a3 <Félelem, ijedtség, borzongás kifejezésében.> De félek! De megijesztettél! a4 <Fenyegetés kifejezésében.> De megverlek, te gyerek! a5 <Tréfás fenyegetésben, a szeretet nagy fokának érzékeltetésére.> □ Te büdös köjök, de agyonváglak, jaj de megeszlek. (Móricz Zsigmond) a6 <Korholás, feddés, rosszallás kifejezésében.> De elbíztad magadat! De megnőtt a szarvad! a7 <Undorodás, utálat kifejezésében.> Fuj! De undorodom tőle! De utállak! || b. (igen ritka) <Főnév előtt tetszés, elragadtatás kifejezésében:> De szép, de remek, de gyönyörű! □ Ki lehet az a gyönyörű jószág? Hát a leánya, Buttler Mária. Gyhű [= tyű], de termet! (Mikszáth Kálmán) || c. (igen ritka, tájszó) <Nemtetszés, rosszallás stb. kifejezésében:> de sok, de nagy. A másik utcába(n) jaj de por van!
- 3. <Feltételes módú igével kapcs., fokozott óhajtás, vágy kifejezésében, nyomósító szóként, melléknév előtt.> De jó volna egyet aludni! □ De jó volna itt szalonnát sütni
(Mikszáth Kálmán) || a. <Ige előtt:> hogy [1], hogyan, milyen nagyon, mennyire, de nagyon. De szeretnék ott lenni! De megenném a jó kacsapecsenyét! De megmondanám neki a magamét! □ De szeretnék a császárral beszélni. (népköltés) De szerettem volna első lenni. (Móricz Zsigmond)