DÉKÁN főnév -t, -ok, -ja, (
népies,
régies) dékány
- 1. <Tudományegyetemen és református teológián> vmely kar, ill. főiskola tanárai közül az illető kar, ill. a teológia ügyeinek vezetésére rendsz. egy évi időtartamra választott egyetemi, ill. főiskolai tanár. Az idei dékán; a jogi kar dékánja; a kar vkit dékánjául választ; dékánná választották.
- 2. (tájszó) <Katolikusoknál> egyházfi, harangozó. □ A papnak kell a dékány helyett a harangkötelet megfogni. (Vas Gereben)
- Szóösszetétel(ek): dékánválasztás.
- dékáni; dékánság.