Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

DEKLINÁCIÓ [ë v. e] főnév -t, -ja (régies írva: declinatio is)
  • 1. (nyelvtudomány, iskolai) <Latin v. más, főként indoeurópai nyelvben> a névszók ragozása, ill. ennek rendszere.
  • 2. (fizika, földrajz) A vízszintes síkban mozgó mágnestűnek fokokban mért elhajlása az Északi-sark irányától; mágneses elhajlás. Budapesten a deklináció 1934-ben 2 fok nyugatra.
  • 3. (csillagászat) Vmely csillagnak az égi egyenlítőtől mért, fokokban kifejezett távolsága; elhajlás.
  • deklinációs.