DÉDÜK [d-ü] főnév (
elavult)
Vmelyik nagyszülő (édes)anyja; dédanya. || a. Vmelyik nagyszülő nagyanyja; szépanya. || b. (
ritka,
irodalmi nyelvben) Általában pontosabban meg nem határozott fokú távoli ős. □ Fogadom az apám, a nagyapám s valamennyi dédükömnek a szakállára
(Jókai Mór)
- 2. (irodalmi nyelvben) Dédükeink: a 100150 évvel előttünk élt férfiak és nők nemzedéke. □ Tovább egy századnál másfelet is mondhatnánk
[Gyöngyösi] volt az, kinek műveiben szépanyáink s dédükeink ez általános emberinek lyrai kifejezését feltalálták. (Arany János)