DACOS melléknév -an, -abb
Olyan <személy, főleg gyermek>, aki más kérésének, parancsának rendsz. ilyen természete miatt makacsul, nyakasan ellenszegül; önfejű, akaratos, makrancos. Dacos kölyök. Ne légy olyan dacos! || a. Ilyen személyre jellemző, tőle származó. Dacos természete van. □ Oh te dacos, bús szív, mely halni akarnál
(Arany János) Ki kellene fizetni, elébe dobni mindent egy dacos és büszke mozdulattal. (Kaffka Margit) A sír mélyéből, büszke, dacos arc, | Figyelsz-e még ránk, harcos Ady Endre? (Tóth Árpád)