DÁKOS főnév -t, -ok, -a (
történettudomány)
Három- v. négyélű, vékony pengéjű, hosszú szúrófegyver. □ Ott volt jobb keze ügyében a dákos. Az az öt láb hosszú, háromélű fegyver, aminek "páncéltörő" a neve. (Jókai Mór) A dákosával, a páncéltörő pengéjével
hasba szúrta Diteriket. (Herczeg Ferenc) || a. (
elavult) Keskeny pengéjű, hosszú tőr, melyet botba rejtve hordtak; stilét.