AZONKÖZBEN határozószó, mutató (régies)
A már jelzett, a szóban forgó idő alatt; azalatt; (a)közben. □ A legények
szétmentek
Örzse azonközben a kúthoz ért. (Vas Gereben) Ráért, az ágyban fekve, végiggondolkozni a maga dolgán
Azonközben két tábori felcser is vesződött a sebesült láb bekötözésével. (Jókai Mór)