Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév -on, -abb (irodalmi nyelvben, régies)
1. Régi, kopott, megviselt, avult, ócska <tárgy>. □ Avatag köntösén szél hasít át. (Kemény Zsigmond) Mindenféle avatag újságok, könyvek hevertek előttük. (Petelei István) Emlék! sok drága szénrajz avatag iveken, Szénnel a múlt üszkéből. (Tóth Árpád)
2. (rendsz. rosszalló) Ósdi, elavult, idejétmúlt(a), divatjamúlt. Avatag erkölcsök, felfogás, modor, nézetek. □ Holmi avatag visszaemlékezésekkel áll elő. (Jósika Miklós) Mily hiú és makacs avatag eszméinek védelmében! (Kemény Zsigmond) || a. Régies, ódon. □ Nem habozna saját szóvirágait Pázmán avatag nyelvének elébe tenni. (Arany János) Az öregurat a pesti irodalmi újdonságok a nemesi oklevelek avatag stílusa után, meghökkentették. (Kosztolányi Dezső)
II. főnév -ot, -ja (ritka) Száraz levéllel, növénnyel borított terület; avar. □ Szekerünket odahagytuk, felültünk lovainkra s bevágtunk a puszta közepébe az úttalan, jeltelen kopár avatagba. (Jókai Mór)