AUTÓBUSZ főnév -t, -ok, -a
Közúti forgalomban haszn., nagyobb számú (kb. húsznegyven) utas szállítására alkalmas, rendsz. zárt gépkocsi. →
Emeletes autóbusz; az autóbusz ablakai, elülső, hátsó ajtaja, vezetői fülkéje, ülése, teteje; beszáll az autóbuszba, felszáll az autóbuszra; autóbuszon v.
autóbusszal megy, utazik vhova. Az autóbusz itt nem áll meg. □ Várok csöndesen: | autobuszt várok a Vérmezőn. (Babits Mihály) Villanyosok, autóbuszok özönével szállítják be a polgáriba s más középiskolába a [tanyai] gyermekeket. (Móricz Zsigmond) || a. Ennek motorja v. vmely alkatrésze.
Elromlott az autóbusz. || b. Az autóbusz mint a közúti v. távolsági utasforgalmat lebonyolító, meghatározott útvonalon és időben, rendszeresen járó, menetrendszerű közlekedési eszköz; járat.
Közúti, távolsági, városi autóbusz. Autóbuszt kapott a község. || c. (
bizalmas) Az autóbuszon utazók összessége.
Az egész autóbusz rajta nevetett.
- Szóösszetétel(ek): 1. autóbuszállomás; autóbuszcsatlakozás; autóbuszforgalom; autóbuszgarázs; autóbuszhálózat; autóbuszjárat; autóbuszkaraván; autóbuszközlekedés; autóbusz-menetrend; autóbuszutazás; autóbuszvállalat; autóbusz-végállomás; autóbuszvonal; 2. sínautóbusz.